Mikita Gábor
Színház - zárt ablakokkal
A Miskolci Nemzeti Színház 2005/2006-os évadának értékelése
Új Holnap, 2006/5-6.

Több ponton is rácáfolt az elmúlt színházi évad a tavaly nyáron e lap hasábjain megjelent évadértékelés egyes megállapításaira. A szezon eleje arra, hogy már mutatkozik a játszóhelyek saját arculata, s minden darab megtalálja a maga helyét. Erre a nagyszínház rögtön két olyan produkcióval nyitott, amelyeknek minden szempontból a Csarnokban lett volna a helyük.

>> teljes szöveg <<

Mikita Gábor írása
A végzet sodrásában
Új Holnap, 2006/2

Nem titkolom, némi megilletődöttséggel ültem be a miskolci Carmen-előadásra: a produkció rendezője ugyanis az a Selmeczi György, akinek jelentős szerepe van Miskolc zenei életében (is). Többek között nevéhez fűződik a színház falain kívüli operajátszás indítása, az első nemzetközi operaprodukció a Diósgyőri várban, s nincs operafesztivál sajátos hangulatú rendezései, workshopjai nélkül. Mégis, a miskolci nagyszínház falai között csak most debütált rendezőként. Ráadásul épp' Bizet operájával, amellyel Galgóczy Judit hozta vissza a színházba a műfajt, s már csak ezért is fontos, emlékezetes produkcióként gondolunk vissza az 1989-es bemutatóra. Selmeczi rendezése elfogódottság nélkül is szerethető előadás.

>> teljes szöveg <<

Mikita Gábor írása
Filléres opera - lyukas garas
Új Holnap, 2006/1

Miskolc színházi múltjában kitüntetett helye van a Brecht-bemutatóknak. Az első magyar "cirkuszszínházak" egyike, az '56 után Miskolcra száműzött Horvai István rendezte Arturo Ui színháztörténeti jelentősége ma sem csökkent, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a vidékre kevésbé figyelő, most megjelent Színháztörténeti képeskönyv is kiemelten tárgyalja.

>> teljes szöveg <<

Mikita Gábor
Változatok az erőszakra
Ödön von Horváth: Szép kilátás; Paolo Magelli-Alexander Balanescu-Zeljka Udovicic: Agyő Európa, Európa agyő
Új Holnap - 2005/6

Szokatlan évadkezdés. Egymást követő napon két nagyszínházi bemutató, nagyjából ugyanazzal a csapattal. S a plakáttól a műsorfüzetig minden erőteljesen jelzi a két produkció összetartozását. Még egy "mindenevő" vidéki színházban is természetes lehet, hogy szellemiségükben, stílusukban "beszélő viszonyban vannak egymással" az előadások.

Van ugyan némi reklámíze a bemutatók erőteljes egymásra rímeltetésének, de kétségkívül összetartozik a két darab - noha jellegüket tekintve igencsak különböznek. A Szép kilátás egyszálon futó történet erőteljes, de egyértelmű eszközökkel megjelenített, komoran "egyhangú" színrevitele. Az Agyő Európa, Európa agyő a közreműködő művészek, barátok szövegeiből összeállított, mozgásetűdökből építkező, ún. alternatív produkció, amely 1956-tól és az azt követő évektől kezdve vezet el napjaink fogyasztói társadalmáig. Az első darab tiszta vonalvezetésű. A másik rafináltan felépített...

>> teljes szöveg <<

"A magyar művészet egyik nagy baja az, hogy minden harminc évben újra fel akarja találni a spanyolviaszt" - fogalmazott a közelmúltban Wegenast Róbert díszlettervező művész. Vidéki színházak esetében különösen jellemző, hogy az új vezetés úgy viselkedik, mintha előtte nem lett volna színház. Tavaly Halasi Imre igazgatóságának első évadjában a színház 180 éves fennállásának látványos és sokszínű ünneplésével mintegy jelezte: fontosak a hagyományok. Második szezonja pedig arról is szólt, hogy az ünneplésen túl a hétköznapokon, az évad szervezésében is ható tényező a színházi múlt, amelyből építkezni lehet, s ami segít abban is, hogy társulat és közönsége előadásról előadásra szót értsen, "beszélgetni" tudjon.

>> teljes szöveg <<

Mindig azt hittem, hogy az ilyesmi - a líramentesítés - legalábbis Csajkovszkij Anyeginjének esetében képtelenség. Nos, a miskolci példa nem ezt mutatja. Úgy gondolom, Kovalik Balázs rendezőnek a tavaly nyári operafesztiválra készült, s a színház bérleti évadjába átmentett produkciója meggyőző bizonyíték. Sommásan fogalmazva: a rendezés végiggondolt, számomra kielégítő.

>> teljes szöveg <<

Úgy látszik, a Miskolci Nemzeti Színház a maga egyedülálló technikai feltételeivel és művészgárdájával - zenekarral, tánckarral stb. - ösztönzi a színházcsinálókat, hogy nagyobb formátumúvá tegyenek kisebb színházi apparátus számára készített zenés darabokat. Néhány éven belül másodszor próbálkoznak kortárs zenés játék nagyszabású musicallé történő átdolgozásával. Korábban a budapesti József Attila Színházban bemutatott Svejk-adaptációt "broadwaysítették", idén pedig az 1988-ban Zalaegerszegen színre vitt A notre-dame-i toronyőr született újjá Quasimodo címen. Talán tanulságos a két felújítás összevetése, hiszen a Hasek- és a Hugo-feldolgozások ugyanazokat a buktatókat jelzik.
Miskolcon mindkét darabhoz új nagyzenekari átirat készült, s újabb dalok is születtek.

>> teljes szöveg <<

Árnyalt stílusérzéket igényel Steinbeck műve, az Egerek és emberek is. A jól ismert regény színpadi változatát sokan drámai bulvárnak, a regény némileg szentimentalizált feldolgozásának tartják, biztos kezű rendezőt kíván tehát a darab, hogy ne csússzon el a "zsebkendőcsalogatás" irányába. Tordy Géza valahol középúton találta meg az alaphangot. A mű szikár drámaisága a miskolci előadásban ,,tűrőhatáron belül" marad: nem riasztja kemény naturalizmussal a nézőt, de kerüli a könnyfakasztó hatásokat is.

>> teljes szöveg <<

Drámailag a darab olyan bizonytalanul van fölépítve, hogy menten összedől,
akárhol érintjük. (...) Inkább csak irodalomtörténeti ereklye, amelyet jó,
hogy ismerünk, de semmi különösebb eredményt nem várhatunk előadásától."
Ugyanakkor Schöpflin is elismerte: "...van valami a darab dikciójában, amit
ma nem találni semmiféle modern drámában: erő. Legtöbbnyire nyers, merev,
darabos erő, de mégis erő."
Ha ez az erő érvényre juthat, akkor Madách drámája hatni tud - ezt
bizonyította a mű példa nélküli prózai előadássorozatot megért, Sinkovits
Imre karizmatikus személyiségére építő pesti előadása. S ezt bizonyítja a
mostani miskolci bemutató - Csiszár Imre ugyanis hisz a Mózesben. S ez a hit
érződik a miskolci produkción.

>> teljes szöveg <<

Bebiztosított bizalomépítés
Filip Gabriella beszélgetése Halasi Imrével,
a Miskolci Nemzeti Színház
igazgató-főrendezőjével
Új Holnap - 2004 nyár

A bizalomteremtés évadjaként hirdette meg a mögöttünk hagyott színházi szezont Halasi Imre, amikor jó egy évvel ezelőtt a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezője lett. A szakma, a színészek és a közönség megnyerése megtörtént. Sikeresnek tartja az elmúlt évadot az igazgató, az óriási érdeklődés miatt meg kellett hosszabbítani a szezont. Bár tisztában van vele, hogy a nézettség önmagában nem értékmérő. Viszont nem sokat ad a kritikusi véleményekre sem, annál inkább megbízik a társulat, a kollégák igényességében, minőségérzékében.

>> teljes szöveg <<

Zala Szilárd Zoltán
Csarnokba születünk, csarnokban kárhozunk el
Moliere: Don Juan (Miskolci Nemzeti Színház)

Új Holnap - 2004 nyár

A pokol az ember természetes létállapota. A kéj - szenvedés és életforma. Múlt és jövendő, de - azt hiszem - elég unalmas lehet, hisz per definitionem végtelen. Csiszár Imre is csak közhelyeket juttat róla eszünkbe. Ilyenek például a fürdőskurvák. Csokoládés öntözés, kenegetés vaníliapudinggal, tejszínhabbal. Kéjvágyó és kéjtől eltorzult pofák. Félmeztelen nők és férfiak: ágyékkötő kötelező. Aki csak néz, annak attól sanda és torz a pofája. A nők, akik nemcsak néznek és nem is csak vágyódnak: arctalanok, statiszták, eszközök.

>> teljes szöveg <<

A beavató színház fogalmát sokan sokféle értelmezésben használták - használják. A szerteágazó formák mögött talán csak egyetlen közös pont van: a hagyományos színházi élménytől eltérő, az elemző-alkotó folyamat megismeréséhez közelebb vivő találkozási lehetőség megteremtésének szándéka.

>> teljes szöveg <<

Zala Szilárd Zoltán
Szerelem nélkül, osztályharc nélkül
Figaro házassága a Miskolci Nemzeti Színházban
Új Holnap 2004 tavasz

>> teljes szöveg <<

Mikita Gábor
Thália ünnepi koszorúi
Új Holnap - 2003 tél

"Hát jubilál a miskolci színház? Könnyű neki, nem kell tagadni az évei számát, mint a primadonnának" - tréfálkozott 1907-ben Kazaliczky Antal színész, s valóban az ország legrégibb színtársulata joggal büszkélkedhet egyedülállóan gazdag múltjával. Az idén ismét ünnepel a színház. Az évforduló jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a születésnapi színházi szokásokra is.

>> teljes szöveg <<

Filip Gabriella
A vidékiség - mint színházi minőség
Máhr Ági, a Miskolci Nemzeti Színház
Déryné-díjas művésze

Új Holnap - 2003 nyár

Ha színházi körökben különbséget tesznek pesti és vidéki színész között, akkor nem elsősorban helyről, hanem minőségről, szakmai igényességről, műhelymunkáról, elhivatottságról beszélnek. Máhr Ági - bár Budapesten született, ott nőtt fel - örül annak, hogy vidéki társulat tagja lehet, és ebben megerősítette az is, hogy Miskolc város ünnepén megkapta a Déryné-díjat.

>> teljes szöveg <<