Quasimodo, a romantikus musical

(részlet Halasi Imre rendező gondolataiból)

Forgács Péter, Varga Andrea és Halasi Imre
a Quasimodo próbáján

"Az ősbemutató óta már 15 év telt el. Azt gondoltam, hogy a remek énekes színészekkel, tánctagozattal, zene- és énekkarral rendelkező miskolci színházban érdemes újra megrendezni a.azt akartam volna mondani, hogy A notre-dame-i toronyőr t.

Ezt a címet azonban ma már nem lehet anélkül kimondani, hogy az emberek többségének ne két másik musical jutna az eszébe, pedig a Kemény-Tömöry-féle musical - A notre-dame-i toronyőr - volt az első, amely Victor Hugo regénye nyomán készült.

Aztán jött a Walt Disney-rajzfilm-musical és a musical - mindkettőnek ugyanez volt a címe, s mindkettő hamar világhírűvé vált. Ez van, és ez ellen nem érdemes hadakozni. De mi a saját művünket szeretjük leginkább, ebben hiszünk, s hogy a félreértéseket elkerüljük, átkereszteltük. Így lett belőle itt, Miskolcon Quasimodo.

Az átkereszteléssel azonban nem elégedtünk meg: a művet feszesebbre húztuk, átcsoportosítottunk és átdolgoztunk jeleneteket, új dal, új jelmez és új díszlet született. Elképzelésem szerint monumentálisabb, színpadi megjelenésében bonyolultabb, mozgalmasabb produkciót láthat a miskolci közönség. És elkészült a mű új hangszerelése (a korábbi úgynevezett fél-playback helyett), s így most először méltó módon, zenekari kísérettel hallható ez a régi-új musical."

Nagyzenekarral először Miskolcon

(részlet a Kemény Gáborral, a Quasimodo zeneszerzőjével készült beszélgetésből)

"Musical háromféle módon születhet. A zeneszerző dallamötleteit papírra veti, amelyekhez lalázik, vagy vakszöveggel, angol halandzsával énekel. Ezt kapja meg egy szövegíró. Az ideális és hatékony az - de ez a legritkábban valósul meg -, amikor a zeneszerző és a szövegkönyvíró heteken, egy hónapon át együtt fúrja-faragja a darabot. A hozzám legközelebb álló mód pedig ez: megkapom a kész szövegkönyvet a dalszövegekkel, s arra kell írnom a zenét. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy aki egy mű színpadi adaptációját, s aztán a forgatókönyvet, a dalok szövegét írja, mindig jobban belelát a mű mélységeibe, hiszen ő ismeri legalaposabban az eredeti művet, és tovább mélyül a kapcsolata az adaptáció készítése közben. Nekem "könnyebb" erre ráhangolódnom.

Az én munkamódszerem a következő: amikor megkapom a szövegkönyvet, először természetesen elolvasom. A komponáláshoz nekem nincs feltétlenül szükségem hangszerre, mert kottapapíron vagy számítógépen is tudok alkotni. Az alkotás ideje nálam, ha úgy vesszük, hosszú, ha úgy vesszük, rövid. Mindig az tart soká, amíg réveszem magam arra, hogy nekilássak dolgozni, utána maga a komponálás nem tart soká: az eredetileg A notre-dame-i toronyőr , de most már Quasimodo című darabbal annak idején 10-12 nap alatt elkészültem."

Furcsa pár-beszéd

(részlet a Müller Júliával és Seres Ildikóval, a Furcsa pár női változatának főszereplőivel készült beszélgetésből)

- A történet mindenki számára ismerős. Feltételezem, látták korábban is a filmet. De a próbák előtt megnézték újra? Meg merték nézni? Nem zavaró a megfelelési kényszer?!

- Mi az, hogy megfelelési kényszer?! Én nem megfelelni akarok! - csattan fel először Müller Júlia. - Számomra a legfontosabb az együttjátszás öröme.

- Viszont zavaróak lehetnek egy ilyen klasszikussá lett film példái, bevált megoldásai.

- Zavaróak lehetnek, de engem nem zavarnak - folytatja Júlia. - Talán ha most találkoztam volna először ezzel a történettel, akkor nagyobb hatással lenne rám a film, akkor valószínűleg nem mertem volna újra megnézni a próbák előtt. De mögöttem van már jó néhány előadás, számtalanszor léptem színpadra Szegeden Olive szerepében. Így már nem befolyásolhat a film.

- Viszont a szegedi előadások befolyásolhatták volna!

- Ez igaz. Korábban már két szerepben is játszottam ebben a darabban. Előbb az egyik barátnő voltam, aztán a Szikora János rendezésében megkaptam Olive szerepét.

- Hasonlít a szegedi Olive a miskolcira?

- Amikor itt, Miskolcon elővettük ezt a darabot, és elkezdődtek a próbák, az én legfőbb feladatom az volt, hogy el tudjam engedni a szegedi Olive-ot, hogy meg tudjak "szabadulni" a korábbi előadástól. Arra törekedtem, hogy képes legyek tisztán, mindenre készen odaállni az új feladat elé.

A balladák veszélyei

(részlet Péterfy Gergely Néma tartomány című készülő regényből)

".most ott tartunk, hogy megérkeztem anyámmal a színházba, és a közönség, akik egyelőre az előtérben várakoztak, felénk fordult, ahogy beléptünk az ajtón. Felénk fordultak, hogy megnézzék nagyanyám unokáját, aki most lett színházérett éppen, nagyanyám unokáját, a titkok tudóját, aki e rokonság révén az erdélyi népballadákkal közeli, mondhatni intim viszonyban áll. A fenséggel és a száműzött királlyal eljegyzett, szomorú közönség volt, kultikus közösség, akik az esti nagy misztériumra vártak, de addig is kézről kézre adtak, és alkatomon, arcomon a titkos közösséghez tartozás árulkodó jeleit keresték.

* * *

Térbe épített tér

(részlet a Menczel Robert díszlettervezővel készült beszélgetésből)

"- Mennyire tekinthető az díszlet önálló műalkotásnak?

- Lehet akár a hagyományos értelemben vett műalkotás is, de ahhoz az a döntés szükséges, hogy a darab tervezésénél azt az irányt erősítsük. De mindenképpen szellemi műalkotás, csak - hogy úgy mondjam - illékony.

- Egy évad múltán esetleg a szemétre kerül. Nem zavarja, hogy azzal, aminek megvalósításán heteken át gondolkodott, ez történik?

- Engem a színház éppen azért érdekelt, azt élvezem benne máig, hogy valami gyorsan elkészül, hamar kiderül, hogy amit gondoltam, az úgy hat-e, ahogy szerettem volna, majd eltűnik a süllyesztőben - és jöhet egy új gondolat. Ha kiállítást akarsz csinálni, akkor bizony tovább kellene dolgozni a terveken és maketteken, mert azok önmagukban eléggé sivár képzőművészeti eredményt mutatnának. A díszlet az előadásért van, azért él."