|
Színházi Esték - 55. szám
Részletek a tartalomból
Kincses Károly és Kállay Bori |
Nosztalgia a színpadon
és az öltözőben
(részlet a Máriát alakító Kállay Borival készült beszélgetésből)
- Múltat idéző találkozások; egy primadonna, akinek felnőtt, a színpadhoz vonzódó lánya van - ezek főmotívumok A régi nyár ban. Érdekes egybeesések az ön életével. - Igen, ezért is hiszem úgy, hogy éppen időben, jókor jött ez a szerep. Kevés olyan zenés darab van, amiben az idő múlásával is olyan figurát játszhat a színésznő, ami megfelel a korának. Hála Istennek, annak idején Honthy Hannának írtak ilyeneket, és én elérkeztem abba a korba, amikor ezeket szépen sorban el tudom játszani. A régi nyárban egy mamát játszom, aki még színésznő - ez valóban igaz a saját életemre is. De a darabbal ellentétben én soha nem féltettem a lányomat a színpadtól, ugyanakkor A régi nyár ban nincsenek unokák, ám nekem kettő is van! |
- Szokatlanul nyíltan vállalja a korát, színésznőkkel nem könnyű erről beszélni.
- Velem lehet. Miért ne lehetne? Mária szerepe jutalomjáték, lubickolok benne. És ilyen nagy zenés szerepet még nem játszottam: hétkor bemegyek a színpadra és fél tízkor jövök ki onnan. A régi nyár nagyon jól megírt darab, ha kivennék belőle a zenét, akkor is megállná a helyét. Ebben jó prózai színésznőnek kell lenni, jól kell tudni énekelni, és még el is kell táncolni. Ráadásul, nem árt jól kinézni. (az interjút Csörnök Mariann készítette) |
* * *
A Kvartett születése
(részlet Spiró György írásából)
.Aztán beugrott a lakótelepi konyha mint színhely. Oda sok embert végképp nem lehet begyömöszölni. Kezdtem redukálni a szereplők számát. Emlékszem, az tartott a legtovább, amíg ötről négyre jutottam. Arra már nem emlékszem, ki is lett volna az ötödik szereplő - ezek szerint valóban fölösleges lehetett.
Ha négy szereplőm van és egyetlen szűkös konyhám, akkor nagyon intenzív, indulatokkal operáló darabot kell írnom, időugrás elképzelhetetlen, mindent a valóságos másfél-két órába kell besűrítenem. Ez már érdekes feladat volt, különösen azért, mert ennyire kevés szereplővel még nem dolgoztam. A rekordom addig az Esti műsor volt, öt szereplővel. Abban a darabban azt próbáltam ki egykor, milyen lehetőségek rejlenek egy hosszú egyfelvonásosban, ha a szereplőknek nincs is jellemük. Most nagyon is karakteres szereplőket kell kitalálnom, gondoltam, olyanokat, akik szélsőségesen eltérőek egymástól, és |
Spiró György |
| egymás érveit nem értik. Világos lett, hogy csehovi jellegű darabot kell írnom, csak éppen minimál-Csehovot; olyan drámát, amilyet Csehov írna a 20. század végén, ha történetesen Magyarországon élne. Amiből az is következett, hogy bizonyos értelemben a hitről szóló drámát kell komponálnom. Elvégre Csehov érett drámáinak az a lényegük, hogy hívő embereket mutatnak be az immár tökéletesen vallástalan közegben, s az egyes embereknek mások számára érvénytelen, mániákusan őrzött hitük van, ahhoz ragaszkodnak minden körülmények között, és ezért is szenvednek vereséget. Egyszerre tragikus és komikus az ilyen emberek élete, és az én darabom sem lehet más, mint tragikomédia. Nálunk a tragikomédiát hajlamosak tragizálni, ezért elhatároztam, hogy a kitalálandó cím alá a "komédia" megjelölést biggyesztem. |
* * *
A szerep álarca mögött
(részlet a Darvas Ivánnal
készült interjúból)
- A Lábjegyzetek című könyvének bevezetőjében azt írja, hogy szégyenlős. Ennek ellenére a karikatúrák - még akkor is, ha technikai segítséget használ -
újabb lehetőségek a megszólalásra,
a megmutatkozásra. No, most akkor
hogy is van ez a rejtőzködés?!
- Kétségtelen, szégyenlős vagyok, ugyanakkor meg erős vágy élt bennem, hogy igenis megmutassam magam. Valószínűleg eme ellentét okozta belső feszültség is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy színészi pályára lépjek. Hisz ott azzal áltathattam magam, hogy tulajdonképpen nem is én vagyok a mutatvány alanya, egészen más valaki, a szerző által kitalált, valójában nem is létező szellemkép, a szerep az, aki a színházi est folyamán ilyen, olyan helyzetekbe keveredik, ezekre így, úgy meg amúgy reagál, ezt, azt, amazt mond, hazudik, pofákat vág, szenved, örül, megőrül, gazember lesz vagy szentté válik. |
Darvas Iván |
Miközben persze mindvégig tisztában voltam azzal, hogy úgysem válhatok mássá, mint aki vagyok, s a szerep álarca mögött is csak önmagamról vallok, és bizony nem teszek egyebet, mint hogy szégyentelenül mutogatom magam itt. Igen, azt hiszem, nincs is még egy olyan nyíltan szemérmetlen pálya, mint a miénk.
(az interjút Filip Gabriella készítette) |
|
