|
Színházi Esték - 53. szám
Tartalom
Direktoll Halasi Imre köszöntője
Bolha a fülbe
Egyes szám, első személy - Méhes László a Bolha a fülbe rendezése közben
George Feydeau élete
Feydeau, a "filozófus bohóc" - beszélgetés Ferenczi László irodalomtörténésszel
Feydeau - részletek Színi Gyula írásából (Nyugat, 1921)
Műsoron
Figaro házassága
Dzsungel könyve
Divertimento mortale
Ráadás -
Mulatság * Edmund Kean * Mit bán Bánk? * Zene a nyulaknak
Felolvasószínház
* Európai Kortárs Drámaszemle
Vikingek utódai - Skandináv szerzők a felolvasó-színházban
Tárca
Békés Pál: Az alig élő szerző
Szinkronstúdió
Szinkronban - beszélgetés Fazekas Lajossal a hangkölcsönzés rejtelmeiről
Nyári színház
Operafesztivál
Bartók + Csajkovszkij
Miskolci Páholy
Súgólyuk
Részletek a tartalomból
Egyes szám, első személy
(Méhes László a Bolha a fülbe rendezőjének gondolatai a darabról, a rendezésről)
"Egyes szám első személyben kell fogalmazni minden színésznek, és Isten őrizzen attól, hogy elkezdjünk stílust játszani! Ne azt képzeljük el, milyenek lehettek az emberek az 1900-as évek elején, amikor a Bolha a fülbe című darabot bemutatták, mert Feydeau mondatai szóról szóra érvényesek 2004-ben is. Ma is létező szituációkat veszünk sorra. Egy mondat nem attól lesz aktuális, mert mai ruhába öltözve mondják el, hanem azért, mert jól van megfogalmazva, jól van kimondva, ott áll mögötte a színész, aki egyes szám első személyű létezéssel végigéli a darabot." |
Méhes László rendezés közben
|
* * *
| Feydeau, a "filozófus bohóc"
(beszélgetés Ferenczi László irodalomtörténésszel)
A 19. század végén fellépő Feydeau-nak az az óriási jelentősége, hogy polgárjogot szerzett a vaudeville , vagyis az énekes-zenés bohózat műfajának, bebizonyítva: ez igenis művészet. Ennek megértését példázza a Nyugat ma már elfeledett képviselője, a francia irodalom tökéletes ismerője és fordítója, Színi Gyula, aki Feydeau-ról mint művészről kimondottan lelkesedéssel írt. 1921-ben "filozófus bohócként" jellemezte őt a Nyugatban, abban a folyóiratban, amely Magyarországon a művészet arisztokratikus szemléletét képviselte, és a "nagy művészetet" mindennél fontosabbnak tartotta. |
Szirtes Gábor
|
* * *
Békés Pál: Az alig élő szerző
(részlet a tárcanovellából)
Az élő szerző született kerékkötő, a munka gátja, szentségnek tekinti saját szövegét, melytől eltérni nem lehet, kardot ránt egyetlen szóért, nyílt színen ájuldozik és színészeket megszégyenítő őrülési jeleneteteket ad elő, ha a rendező, a dramaturg úgy dönt, hogy néhány sort, vagy ne adj isten, egy egész jelenetet ki kell húzni a műből. Az élő szerző maga tehet róla, hogy a színházi világban axiómaként rögzült a megállapítás: csak a halott szerző a jó szerző ."
* * *
Szinkronban
(Beszélgetés Fazekas Lajos szinkronrendezővel
a Miskolci Nemzeti Színház szinkronstúdiójáról)
- Ajánlok egy kísérletet, érdemes kipróbálni: dugja be a fülét viasszal, és menjen száz métert, mondjuk a sétálóutcán. Hirtelen egy másik utcán találja majd magát - mondja Fazekas Lajos. - A film némasága tulajdonság volt, nem fogyatékosság. De valójában mindig is próbált hangos lenni. Amikor zongorával kísérték, a pofonnál le kellett csapni az akkordot, csóknál el kellett lágyulni. Amikor pedig eljutottak a szinkronhangos filmig, amikor már a színészek beszédét is lehetett hallani, azzal küszködtek, hogyan lehetne ismét nemzetközivé tenni ezt az egyébként nemzetközi nyelvre kitalált művészetet. A szinkronfilmgyártás ennek a küzdelemnek az eredménye, Magyarországon mondhatjuk: nagyon szép eredménye.
Fazekas Lajos munkában |
