- A szövegkönyv alapjául szolgáló színdarab, Beaumarchais Figaró ja az egyik leghíresebb, legbonyolultabban szőtt vígjáték. Az opera története is cselekményes, humoros, izgalmas, a zene pedig rendkívül színes, sokrétű, játékos - egyszóval, igazi színházi darab. Hihetetlen élet, pezsgés van benne, erotika, szerelem, szenvedély, zűrzavar. A színdarab alcíme: Egy őrült nap , és a zenében Mozart nagy invencióval bontja ki ezt az őrületet. Mi arra törekszünk, hogy mindezt megmutassuk a színpadon. Az előítéletesség által a műfajhoz kötött "lefúrt lábú" színészi játékra ez az opera teljesen alkalmatlan. (.) le kell hántani az operáról a rátapadt kliséket, hogy frissen szólaljon meg darab, a zene, és ne olyan legyen,

Almási-Tóth András rendez

Békés Pál A dzsungel könyvéről

.Amikor Hegedűs D. Géza vagy nyolc évvel ezelőtt (te jó ég, nyolc év?!) felkért rá, hogy írjak darabot Kipling művéből, engem elsősorban az foglalkoztatott, hogy érvényes színpadi formában vissza tudjam adni A dzsungel könyve számomra leghátborzongatóbb elemét. Azt, ahogyan Maugli beilleszkedik a dzsungel világába, majd fogadott testvérei, a szioni farkasok ellene fordulnak és kitaszítják. Ahogyan Maugli, a dzsungel fia egyszeriben idegenné válik saját hazájában, és egyszerre csak rásütik: "idegen". Hiszen mégiscsak ember. Szívbemarkoló pillanat, melyet csak az eredeti könyv tartalmaz - egészen pontosan: erről szól - az átdolgozások pedig rendszerint elfeledkeznek róla. És amikor a dzsungelből menekülő Maugli az emberek világában igyekszik új otthont találni, szinte szóról szóra megismétlődik a történet: a kezdeti befogadást újabb kitaszítás követi, és ismét az orra alá dörgölik: "idegen". Hiszen mégiscsak a dzsungel nevelte.

Számomra erről szól a Dzsungel könyve: befogadásról, kitaszításról, otthonkeresésről - a nagy kérdésekről.

* * *

Dés László A dzsungel könyvéről

.Mielőtt leültem a zongorához, egy nagyon lényeges dologban kellett döntést hoznom: milyen legyen a musical zenei világa? Etnikus? Netán indiai? Vagy mint az úgynevezett rockoperáké: teátrális, klasszicizáló, romantikus? Brrr! Miután a szövegkönyv írása közben azt gondoltuk: a történet bárhol játszódhat, bármely dzsungelben, ad absurdum még egy város dzsungelében is, úgy döntöttem: szabad a vásár. Minden esetben a szereplők karakteréből, "emberi", illetve fizikai tulajdonságaiból indultam ki. Így lett Sir Kán demagóg, vért követelő dala rockkos; a cégüket reklámozó temetkezési vállalkozó dögkeselyűk száma a showbusiness világát idéző; a sziszegve kígyózó "tömeggyilkos" Ká zenéje keleties beütésű, de egyre fenyegetőbbé váló stb. Ezért aztán A dzsungel könyve zenei világa kétségtelenül eklektikus, ami reményeim szerint nem azt jelenti, hogy zavaros.

* * *

Geszti Péter A dzsungel könyvéről

.És lőn. Dés Laci (akkor még csak Dés úr) hívott fel, akit gyerekei tuszkoltak el hadari bandánk koncertjére, s aki - mivel mi még nem ismertük egymást -, nagyon bátornak volt mondható, hogy egy magamfajta rövidnadrágos, baseball sapkás, láncos kölyköt választott. (Szerény hasonlattal élve: Mikor jutna Webbernek eszébe Eminemmel musicalt írni?)

Petneki Áron

Ha manapság valamely magát komolynak nevező rendező színpadán a darab közben volna balett és bűvészmutatvány, felhők közé Istenek emelkednének, majd alászállnának, s még az Etna is kitörne, akkor a másnapi a kritika a sárga földig lehordaná, mondván: nem a színház lényegéről beszél.