|
Színházi Esték - 51. szám
Tartalom
Direktoll Halasi Imre köszöntője
Isten pénze
Müller Péter: Csoda
Tolcsvay László: Boldogságemlékek
Utak a közönséghez - beszélgetés Nagy Viktorral
Charles Dickens élete
Karácsonyi ének - részletek Dickens kísértet-históriájából
Don Juan
Moliere és Don Juan
Amiről nem lehet nem beszélni - beszélgetés Csiszár Imrével
Forgách András: Petri és Poquilen
Ráadás a Csarnokban - Dévényi Ádám
Műsoron
Marica grófnő
Bolero
180 év
Gyarmati Béla: Senki sem távozott nyom nélkül
Operafesztivál Bartók + Csajkovszkij
Közelítő
A szabadság mint stílus - beszélgetés Vukán György zeneszerzővel
Miskolci Páholy
Súgólyuk
Részletek a tartalomból
Isten pénze
Müller Péter: Csoda
(részlet Müller Péter írásából)
Az Isten pénze a csodáról szól.
Nem az a csoda benne, hogy egy megátalkodott üzletember (Marley) szelleme néhány évvel a halála után többször is visszatér a túlvilágról, hogy megmentse néhai, szintén pénzéhes és fukar üzlettársa (Scrooge) lelkét, nem is az a csoda, hogy különös varázshatalommal visszarepíti őt a múltjába, ahol még gyerek volt, boldog és tiszta, és táncolva, dalolva ünnepelte a karácsonyt, nem is az a csoda, hogy megidézi számára a jövőjét, s elviszi őt abba a jövendő- |
 |
beli karácsonyi ünnepbe, ahol - ha így folytatja életét - szembesülnie kell azzal, hogy mérhetetlen mohóságával tönkretette a saját s mások életét is; nem az a csoda, hogy találkozik kamaszkori szerelmének emlékével, halott testvérével, múltjával és jövőjével... a csoda az, hogy Ebenézer Scrooge jó ember lesz, az egyetlen olyan gazdag ember a világ történetében, aki boldogan szétszórja óriási vagyonát, mert rádöbben arra, hogy a pénz nem az övé, hanem az Istené.
Charles Dickens megálmodta, hogyan lehetne az emberiséget megmenteni. Más szóval hogyan lehet a pénz közveszélyes őrületéből kigyógyulni. |
* * *
Utak a közönséghez - beszélgetés Nagy Viktorral
(részlet a Nagy Viktorral, az Isten pénze rendezőjével készült interjúból )
- Amikor ön először találkozott vele, az Isten pénze vadonatúj darab volt. Érződött benne, hogy ekkora siker lesz?
- Igen! Rendkívül mozgalmas, nagyszerű szituációkkal teli darab remek dalokkal. Már a próbák során úgy gondoltuk: ha a színpadra állítás is csatlakozni tud ehhez a minőséghez, akkor minden adott, hogy sokáig műsoron maradjon. Ez akkor sikerült, és nagyon szeretnénk, ha itt, Miskolcon sem egyévados előadás lenne.
- Az elmúlt egy-két évtizednek nem ez az első rendkívül sikeres hazai zenés darabja, mondhatni magyar musicalje. De létezik-e egyáltalán ez a fogalom, hogy "magyar musical"?
- Természetesen létezik, sőt, Magyarország ebben a műfajban is zenei nagyhatalom lett! Ugyanolyan jó és tehetséges gárda jött össze a zenés színház körül, mint annak idején, a dicsőséges operett korszakban. Csak hát kortársként ma még ezt nehezebben ismerjük fel. De ha körülnézünk a "piacon", akkor azért jól |
Nagy Viktor |
| látható: a darabok zenéjének, szövegének színvonala, a témaválasztásuk vagy akár itthoni sikerük messze megelőzi nagyon sok európai ország termését. |
* * *
Don Juan Amiről nem lehet nem beszélni - beszélgetés Csiszár Imrével
(részlet a Csiszár Imrével, az Don Juan rendezőjével készült interjúból )
- Ha statisztika készülni eddigi munkáiról, többségben lennének a drámák. Ha mégis vígjátékot rendez, az elsősorban Moliere-mű!
- Engem nem érdekelnek a csevegő, sztorizgató vígjátékok. Van öt szerző - Shakespeare, Moliere, Brecht, Csehov és Gogol -, akik nálam elsőséget élveznek. Ők azok, akiknek minden drámájuk maga az élet, mindegyik olyan témáról szól, amelyről nem lehet nem beszélni, mert szétfeszítik az embert. Ezek a témák mindig teátrálisak egy kicsit, tehát színpadra termettek. Mert mire való a színpad?! Próféciára, igehirdetésre! Ahhoz pedig megfelelő darabokra van szükség. |
Csiszár Imre és Hunyadkürti István |
* * *
Forgách András: Petri és Poquilen
(részlet Forgách András esszéjéből,
amely Petri Györgyről és a Moliere-fordításairól szól)
Az Új Színház dramaturgjaként már erőteljesebben be kellett avatkoznom a Don Juan -fordításba, mivel hiába prózai karakterű Petri költészete, színpadi beszélt prózát írni, az mégis külön mesterség (az Amphytrion nál, Tartuffe -nél is fokozottabb volt az együttműködésünk). Vita vagy fejtörés leginkább az olyan visszatérő kulcsfogalmak esetében volt, mint az "udvar", mármint a "királyi udvar" értelmében, ami akkor magát a társadalmat jelentette, de mondjuk a "gazember" szó is ilyen volt, ami Moliere-nél elég sokszor visszatér, és amit Gyurinak időnként nagy kedve volt "gennyes alak"-nak vagy "rohadék"-nak fordítani, mert gyengének érezte az általános "csibész"-t és "gazfickó"-t, joggal.
Moliere jól állt Petrinek, mert mindkettő kérlelhetetlen volt a maga módján, nyílt beszédű és nagyon szenvedélyes. És Petri fordítás közben kiélhette elvetélt drámaírói ambícióit is.
* * *
Részlet a Vukán Györggyel készült interjúból
| Száznegyven filmzene megírásához tulajdonképpen egy élet nem elég. Esetemben viszont gyorsan ment: néztem a filmet, és ha jó volt, még le sem pergett az utolsó kocka, már tudtam, mi a zene. Ha nem volt jó a film és nem jutott róla azonnal semmi eszembe, akkor tudtam, hogy ebből nagy gáz lesz. Ezért később már ragaszkodtam hozzá, hogy megkapjam a forgatókönyvet. Hasonlóképp történik ez nálam a színházi zenével is. Tordy Gézával egy korábbi közös munkánk alkalmával - O' Neill Boldogtalan holdjá t csináltuk együtt - az történt, hogy még nem jutott a szövegkönyv felolvasásának a végére, |
Vukán György |
| már alig vártam, hogy elővegyek egy hangszert és előjátsszam azt, ami eszembe jutott. Majdnem pontosan fel tudtam vázolni, hogyan épül bele a zene a darabba, miként áll össze, mert olyan hatással volt rám. Tudtam, hogy miből akarok és mit csinálni, gyorsan dolgoztam, nem kellettek hetek ahhoz, hogy elkészüljek. Annak, akinek hetekig nem jut semmi az eszébe, annak véleményem szerint abba kell hagynia. |
|
