Főoldal
A színház története
Kalandozás az épületben
Mennybéli páholy
Támogatóink
Partnereink
Miskolci Páholy
Műszaki paraméterek
Megközelítés
Kapcsolat
Vendégkönyv
Fórum
Képeslap
Webkamera
Színházi Esték
Nyári Színház
Színészmúzeum
Új Holnap
Makay Sándor karikatúrái
Állásajánlatok
Archívum

Repertoár

Portugál

Színlap - Saudade - a rendező - a színdarabról - Bece - fotógaléria

Saudade

"Dreaming Portugal" - így fordította le egy amerikai srác a Portugál címét angolra, jó érzékkel felismerve, hogy a magyar eredeti tulajdonképpen jelző, nem pedig úticél, és nem is egy ország szlenges-vicceske megnevezése. A portugál bizony jelző akar lenni, mégpedig egy érzés jelzője. Az érzés neve: saudade. Ez olyannyira portugál dolog, hogy igazából nem is érthető annak, aki nem portugál. Próbálják, próbálják fordítani, magyarra úgy szokták, hogy mélabú, esetleg elvágyódás, szomorúság, hiány - egyik sem az igazi. Az érzés ugyanis összetett. A portugálokat akkor önti el, amikor esténként kiülnek az Atlanti-óceán partjára, és nézik, ahogy lemegy a nap. Így aztán elmondható, hogy a saudade vélhetően a tengerparti portugálok érzése.


Egressy Zoltán
(Fotó: Koncz Zsuzsa)

Ha az ember (aki nem portugál) odautazik, és este kiül az Atlanti-óceán partjára, nézni, ahogy lemegy a nap, tényleg történik valami a melle mögött. Ha nézi egy darabig azt a nagy vizet, hallgatja a robajt, amivel a hullámok partot érnek, valamit megsejt a világ végéből, meg abból is, hogy milyen picike. Esetleg abból, hogy mi az a végtelen. Félelmetes, hihetetlen tiszta időben a látvány: a horizont végén van egy kis hajlat. Ott fordul a föld.

Ezt Bece elmeséli ebben darabban, bár ezt elmesélni nemigen lehet. Elvesztett, vagy soha nem birtokolt dolgok iránti vágyódás, sóvárgás, belenyugvó, csendesség, egyszerűség, nyugalom. Béke. Halál. Ilyesmi.

A portugál lélekről köteteket írtak már, többnyire nem portugálok. Nagyon messze áll a magyar néplélektől. Így aztán amikor Bece belép a falusi kiskocsmába, olyan világot hoz magával, amivel nem tudnak mit kezdeni a helyiek. Más kérdés, hogy az ő elvágyódása mennyire igazi. Lehet, hogy egyszerű gyávaságról van szó. Hiszen mindannyian mindig ott maradunk, ahol vagyunk. Még ha mennénk is szívünk szerint. Vagy hát ki tudja? Tényleg mennénk, vagy csak vágyódni jó?

Ára van a távolságnak. Nyomás a mellben. Mindig máshol jó. Ilyeneket is mond ez a Bece. Biztos igaza van.

Egressy Zoltán

 
<-vissza | lap tetejére ->