Főoldal
A színház története
Kalandozás az épületben
Mennybéli páholy
Támogatóink
Partnereink
Miskolci Páholy
Műszaki paraméterek
Megközelítés
Kapcsolat
Vendégkönyv
Fórum
Képeslap
Webkamera
Színházi Esték
Nyári Színház
Színészmúzeum
Új Holnap
Makay Sándor karikatúrái
Állásajánlatok
Archívum

Repertoár

LÁTATLAN TALÁLKOZÁSOK

színlap - a szerzőszerző a művéről - az ihlető
- a rendező - a vak - képgaléria

Aki az összes választ is ismeri: Jorge Luis Borges

Jorge Luis Borges (1899-1986) a 20. század latin-amerikai irodalmának egyik meghatározó alakja, aki több műfajban is - vers, esszé, novella - maradandót alkotott. Szembetegsége következtében fokozatosan elveszítette a látását, míg végül teljesen megvakult.

"A szerelem, a halál, a gyilkosság, a bűn, az idő, az emlékezés, a felejtés, a világ megismerhetősége. szóval az élet nagy titkai izgatják Borges legtöbb elbeszélésének hőseit, magát az írót pedig leginkább az a kérdés, hogy ezek a titkok szavakkal megragadhatók, kifejezhetők-e. [...] Borges, akinél műveltebb, olvasottabb író talán sohasem lézett, az összes választ is ismeri, amit az ember valaha kieszelt - tudja, hogy amit csak mondani tudunk, az 'minden idézet' -, s talán éppen ezért neki már nincsenek véglegesnek hitt válaszai. De történetei vannak, s ezek a történetek immár éppúgy valóságunk részei, ahogy valóságosnak vesszük a világmindenséget is, 'ami pedig talán csak kozmikus tréfa'." (M. Nagy Miklós)


Jorge Luis Borges
ELÉGIA

Ó, Borges sorsa:
hajózott a világ tengerein,
vagy az egyetlen, magányos, többnevű tengeren,
járt Edinburghban, Zürichben, a két Córdobában,
Kolumbiában és Texasban,
visszatért múló nemzedékek múltán
nemzetségének ősi földjére,
Andalúziába, Portugáliába meg ama grófságokba,
ahol szász küzdött dán ellen, s vérük keveredett,
eltévedt a nyugodt, vörös londoni labirintusban,
megöregedett sok-sok tükörben,
kereste hiába szobrok márványtekintetét;
vizsgált kőnyomatokat, enciklopédiákat, atlaszokat,
látta mindazt, amit emberek látnak,
halált, szürke hajnalt, pusztát,
hunyorgó csillagot,
és nem látott semmit, vagy szinte semmit,
csupán egy Buenos Aires-i lány arcát,
egy arcot, melynek nincs szüksége, hogy emlékezzenek rá.
Ó, Borges sorsa,
tán nem különösebb a tiednél.

 

(Asztalos Lajos fordítása)


 
<-vissza | lap tetejére ->