 |
- Bár Magyarország és Szerbia szomszédosak egymással, mégis egészen más kultúrából jöttem - mondja a rendező. - Az elmúlt tizenöt évben, ami a beérésem időszakának tekinthető, más életszemléletre tettem szert, mint magyar kortársaim, a mi tapasztalataink sajnos sokkal szörnyűbbek. Persze, a kegyetlen körülményeknek akár jó hatása is lehet: kikényszerítik, hogy megerősítsük az emberségünket. Ilyen tapasztalatokkal talán másképp tudok hozzányúlni a darabokhoz, mint a magyarországi rendezők. Adni tudok az itteni embereknek valamit, ami csak az enyém. És persze kapok is - a legtöbbet a színészektől. A tettrekészségük egészen új élmény volt: még a legrosszabb írótól való darabban, a legrosszabb rendezővel is mindenre készek, még meghalni is. - Csehov viszont éppen nem a legrosszabbak közé sorolható. - Csehov zsenialitásánál nincs fontosabb ok, amiért a színpadon találkozhatnak és együtt dolgozhatnak az emberek! - Akkor talán nem csak a véletlen műve, hogy Csehov öt "nagy" drámája közül hármat már színpadra állított.
- Méghozzá duplán! Hiszen Nagybecskereken már októberben megvolt a premier. Két egyforma Cseresznyéskert egymás után - vagy mégsem egyforma? - Olyan ez, mint amikor egy karmester különböző városokban vezényli ugyanazt a szimfóniát. Ugyanaz a partitúra, mégis egészen más az interpretálás! Mások a "zenekari tagok", más az alaptermészetük, így az egyes szerepekben is egészen más egyéniségek jelennek meg. A legnagyobb mesterségbeli különbség pedig az a két előadás között, hogy a nagybecskereki inkább komédia. Abban a groteszk elemeket akartam felszínre hozni, sok a naturalizmus benne, mert úgy hiszem, hogy az ottani közönség azt jobban érzi-érti. A Ranyevszkaja letűnt világából Lopahin új világába való átmenet a szerbiai valóságban igen véres volt. És még mindig az, még mindig nyitottak a sebek, kilátástalanság uralkodik. Magyarországon azonban más a helyzet. Itt az izgat, hogyan bontsuk ki a színészekkel együtt az alapvető témát, ami természetesen mindkét előadásban ugyanaz: ha a múltban élünk, a jelen csak illúzió, mint Sarlotta bűvészkedése. A következmény: nincs jövő. Hogy ez a jövőtlenség a közönség számára mennyire riasztó, az attól függ, mit lát a híradóban. - Mi most beszéljünk inkább Csehovról. Egyre többen állítják, hogy alaposan félreismertük őt, valójában komédiákat írt - és egyre több előadás születik ennek jegyében. Mint például Nagybecskereken. A miskolci közönség mégsem komédiát fog látni. - Csehov a meghatározásaival egy kicsit összezavarta az olvasóit. Amikor úgy gondolta, hogy szórakoztató darabot ír, amin majd nevetnek az emberek, akkor azokat vaudeville-nek nevezte - erre példa a Medve vagy a Háztűznéző. Amikor a Cseresznyéskert alá azt írta, hogy komédia, azt nem műfaji meghatározásnak kell tekinteni. Ebben a darabban az a konfliktus a komikus, ami a jelentéktelen, a testi, a törpe és a magasztos, a lelki, a drámai között zajlik. A végeredmény komikus. A hatás. Semmit nem semmisítek meg, ami Csehovban humoros, de aki csak könnyű szórakozásra vágyik, az inkább keressen egy másik előadást.
- De eljuthat-e a reményig az előadás két és fél órája alatt a közönség? - A néző azt érti meg, azt ismeri fel, amit a saját életében már megtapasztalt - nem kaphat többet a színháztól sem. A mi dolgunk az, hogy minél többet megmutassunk neki abból, amit felismerhet. Direkt módon reményt kelteni nem a színház feladata, az a politika és a vallás terepe. A színház viszont istentelen. Pontosabban: minden tekintetben paradox, hiszen mint jelenség istentelen, ám valójában isteni célokat szolgál. Az, hogy egyszer majd jó lesz az élet, csak szólam, mert úgysem lesz jó. Nem leszünk boldogabbak. Nem lesz több szeretet. Az igazi remény: legyen értelme a szeretetnek. Legyen értelme a szenvedésünknek. Ami csak akkor lehetséges, ha megőrizzük emberségünket. A színház pedig éppen erre való: azt segít megmutatni, hogy akármit tett is velünk ez a világ, még nem veszett el minden, még nem fordultunk ki teljesen emberi mivoltunkból. Az emberségünk megőrzése, ez az isteni akarat. Az a mód, ahogyan ezt a színház szolgálja, istentelen. Minden este létrehoz egy világot - de az embernek nem adatott meg, hogy új világokat teremtsen magának! Hogy mégis megtehetjük ezt, annak egyetlen oka van: a színház virtuális világ. És már létezett több ezer évvel Bill Gates előtt is. - Azt mondta, a Cseresznyéskertben minden szó kincs - de többféle, fontos részletekben eltérő fordítás létezik! - Horváth Barbara dramaturg mindegyiket elolvasta, és mindegyikről elmondta a gondolatait. Azt gondolom, ezek a fordítások a magyar kultúra gazdagságát mutatják! Ugyanakkor úgy találtuk, hogy Spiró Györgyé a legpontosabb. Mellette szólt az is, hogy tudom, nemcsak az orosz nyelvet, de Csehov világát is jól ismeri. Amikor a Három nővért rendeztem Egerben, ő volt a dramaturg, és sokat beszélgettünk Csehovról. Megbízom benne, mert tudom, hogy minden mondatának, szófordulatának megvan az oka.
Csörnök Mariann |
|||||||||||||||||
', '820', '603'))
', '820', '603'))
', '820', '603'))
', '820', '603'))
