Repertoár

A vihar kapujában

színlap - az író - a rendező - Feleség, Férj, Rabló -
Akutagava és Kuroszava - a jelmeztervező - képgaléria

MÜLLER PÉTER
Mi lesz az életünkkel?

A vihar kapujában című színdarabot öt japán novellából és a saját életemből írtam. Számos olyan mondat van benne - most már sok évtized után látom -, melyeket a feleségemtől, anyámtól hallottam, vagy én mondtam valaha.

A darab egy olyan rejtélyről szól, melyet mindannyian megélünk - mégsem tudunk róla.

Ez pedig az, hogy oly mértékben vagyunk saját lelkünk mágikus önteremtésének rabjai, hogy nem létezik objektív igazság.

Ezért van az, hogy nem ismerjük, nem is értjük egymást. Történelmünket minden évtizedben újra írjuk, mert hiába a sok megcáfolhatatlan dokumentum és írásos adat - képzeletünk, vágyaink és hitünk állandóan újra írja az egészet. És hiába olvasunk el egy regényt, mindenki önmagát olvassa benne; hogy mit gondolt az író valójában, soha nem tudható.

Müller Péter

Ma már a kvantumfizikáról is tudjuk, hogy jelenségei nem függetlenek a vizsgáló személy szubjektumától - vagyis még a természetről alkotott képünk is jórészt saját kivetítésünk eredménye.

Nem is szólva a másik emberről.
Ki tudja, mennyit vetítek belé, s mennyi valójában ő?
S ő mennyit vetít belém, s mennyi vagyok ebből valójában én?
És én mit hiszek magamról, s ki vagyok valójában én?
Az öncsalás nem is itt van, hanem amikor azt hisszük, hogy nekünk van igazunk.

Amikor valakiről vagy valamiről azt hisszük, hogy az tényleg úgy van, ahogy látni véljük.

Nem úgy van.

Erről a modern titokról a Kelet régóta tud.

A keletiek azt mondják, a világ nem más, mint Isten (Brahman) káprázata - vagyis a teremtés pillanatában maga a Teremtő is boldogan ölelte magához Maját - saját álmából szőtt asszonyát, s innen kezdve minden lény káprázat-lény lett, eleven álom, varázsteremtmény, aki saját lényén és "szemüvegén" át nézi az egész világot.

A kérdés nem is ez.

A kérdés az, hogy mi lesz az ilyen milliószemű, millióvágyú, millióakaratú világban a szeretettel?

Mi lesz az emberi jósággal?

Hogyan lesz mégis élet ebben az őrültekházában, ahol mindenki önmagát mondja, s saját rögeszméjének falai között él?

Mi lesz az életünkkel így?

Ennyit a darab elé, ami mellesleg a világ legérdekesebb s legigazabb krimije.

Többet nem mondhatok róla.

Nemcsak azért, mert titok, hanem azért is, mert úgyis mindenki azt látja majd benne, aki Ő.

Mindenki magát látja - mindenben.