Repertoár

A TIZEDES MEG A TÖBBIEK

színlap – író-rendező-főszereplő – az inas – film-siker – képgaléria

Túlélőből ideál

A tizedes meg a többiek (1965) a magyar film 1945 utáni korszakának legnépszerűbb vígjátéka … hosszú életű sikerét nem könnyű megfejteni. Ilyesmire valószínűleg alkotói sem számítottak, már csak azért sem, mert a film eredetileg nem is vígjátéknak készült.

A Dobozy Imre-féle forgatókönyvek általában pártos, politikus darabok voltak, és a visszaemlékezések szerint eredetileg A tizedes meg a többiek is halálosan komoly partizánfilm meséje lett volna, amiből tizenkettő egy tucat a térségben, bár Magyarországnak, szomszédjaival szemben határozott lemaradása van ebből a filmfajtából még a hatvanas évek derekán is. Nincs ugyanis magyarázat arra, miért nem készültek második világháborús tematikájú filmek 1945 után Magyarországon, majdnem egy évtizedig. Körös-körül mindenütt partizán-történetek sorozatával emlékeztettek lelkes filmcsinálók a megszállt országok szenvedéseire és érdemeire, de a csatlósok, sőt maguk a németek is keresnek és találnak merítenivalót az ellenálló- vagy partizán tematikából.

Major Tamás és Sinkovits Imre

Hogy Magyarországon mindez hiányzik, arra biztosan nem a hatalom történelemhamisítással kapcsolatos finnyássága a magyarázat, elvégre ezek mégiscsak a szabotázs-filmek, a munkaverseny-operettek évei a hazai filmtörténetben. (1954-ben készült két világháborús film: Máriássy Félix Budapesti tavasza és a Fel a fejjel című zenés vígjáték, egy évtized múlva, 1965-ben születettek csak újabb jelentős háborús filmek: az első remekmű Jancsó Miklós Így jöttem-je, a másik A tizedes meg a többiek – A szerk.)

A jég hátán is megélni képes tizedes mint valóságos Kádár-korszakbéli emblémafigura, ugyan a film végén az oroszokat segítő botcsinálta partizánkülönítményhez csatlakozik, úgymond önként, de a kortárs néző ezt a nyilvánvaló jellemkozmetikázást könnyedén elnézi neki: hiszen egyébként annyira hasonlít saját eszményképéhez, amennyiben a hatvanas évek közepén a magyar ember az egyszerű túlélőből csinál ideált … Sinkovits nem egyszerűen jól játszotta a tizedest, hanem hosszú időre összenőtt szerepével, és azzal a funkcióval is, hogy a kor követelménye szerint amolyan népfrontos csapatot irányítson a pusztulás kellős közepén. Ezért kell egy naiv, kissé doktriner kommunista a Tizedes csapatába, Pálos György alakításában, kell Darvas Iván, mint dekadens értelmiségi, kell Major Tamás, a kispolgár, és kell a dörzsölt melós, egyrészt mint az ideológia szerint is vezetésre hívatott munkásosztály, másrészt mint a konszolidációs pragmatista, melynek vezető szerepét már nem az eszme, hanem valóban a közvélekedés hitelesíti. Ez utóbbi, ami A tizedes meg a többieket sikervígjátékká tette. Keleti Márton, a biztos kezű rendező, éppen csak megadta hozzá a profi foglalatot.

Akár látta előre az eredményt, akár nem, jó munkát végzett.

Részletek Hirsch Tibor írásából

szöveg és kép:www.filmtortenet.hu