Repertoár

Nyolc nő

színlap - egy férfi - egy író - nyolcból három nő
Nap-kelte-beszélgetés - képgaléria

Nyolcból három
Seres Ildikó - a feleség, Máhr Ági - a vénlány, Kertész Marcella - a szerető

Nyolc egyenrangú szerep van a Nyolc nő című darabban - az ezeket játszó színésznők közül három beszélget az alábbiakban: Seres Ildikó (a szépasszony feleség), Máhr Ági (az előbbi vénlány testvére) és Kertész Marcella (a férj férfifaló húga). A szerző egy másik ismert darabjára utalva mondhatnánk, hogy a hölgyek fecsegnek és nyomoznak - de a nyomozás most elmarad, mégis talán sok minden kiderül...

- Halasi Imre igazgató és Balikó Tamás rendező - nem mellékesen két férfi - is hangsúlyozta, hogy kevés a jó női szerep a világirodalomban, ezért hálás dolog, a színésznőknek jó lehetőség, ha egy színház női darabot visz színre. Hogy látják ezt a leginkább érintettek?

- Máhr Ági: Minden attól függ, milyen a darab. Ha jó, akkor szívesen játszanak benne a színészek, ha nem jó, akkor hiába a lehetőség.  - Seres Ildikó: Ez a harmadik női darab, amiben játszom. Az első a Dallastól Nyugatra, a másik a Furcsa pár női változata volt - mindkettőről szép emlékeket őrzök. Én is úgy gondolom, nem mindegy, hogy milyen a darab, milyen a szerep.  - Kertész Marcella: Az igaz, hogy ez nyolc nő közös jutalomjátéka, hiszen egyenrangú szerepek vannak benne. De én szeretem a férfiak jelenlétét, még a színpadon is.  - Márpedig itt csak egy férfi van, az is csak a próbák során - a rendező. Nem tartanak ettől a felállástól?  - S. I.: Soha életemben nem szerettem volna egy női táborba becsöppenni, úgyhogy én jobban tartok a nyolc nőtől, mint az egy férfitól.  - M. Á.: Ezzel én nem értek egyet, szerintem ez is csak attól függ, mennyire szerencsésen jön össze az a nyolc ember. Ha pedig egy férfi rendez ennyi nőt, az először is legyen jó rendező - mert a színészeknek kell szakmai vezetés és visszajelzés. Másrészt viszont külön jó, hogy férfi, mert legalább egy lesz köztünk. És ha nőként is meg akarunk felelni neki, akkor mindenki még inkább azzá lesz - és akkor a darabbéli "hátsó pali" is előrébb jön egy kicsit.  - K. M.: Mert egyébként igenis van férfi főszereplője a darabnak, sőt, igazából az egész egy férfiről szól - csak épp nem jelenik meg. Rengeteget emlegetjük, és a kapcsolatok, még a nők egymáshoz való viszonya is mind a férfiből indulnak ki. Abszolút főszereplő.  - Nem nehezebb egy virtuális férfival kapcsolatban lenni, mint ha van egy konkrét arc, egy-egy konkrét mondat, amire reagálni kell?  - M. Á.: Olyan ez, mint amikor olvasunk, és a szöveg alapján a fantáziánkkal mi magunk alkotjuk meg a szereplőket. Csak ez most még izgalmasabb, mert mi nyolcan is elképzeljük valamilyennek, és ez alapján meg persze a rólunk kialakított kép alapján képzeli el a néző - olyannak, amilyennek akarja.  - S. I.: Ha kapsz egy valós férfipartnert magad mellé, akkor is szükség lehet a fantáziádra! Gyakran akkor is fel kell ruháznod mindenféle tulajdonságokkal, hogy olyannak láthasd, amilyenne k a szerepe szerint kéne.  - Itt közben nagy nevetések voltak, és ez adott némi ízelítőt abból, milyen az, ha néhány nő összefog.

Máhr Ági Seres Ildikó Kertész Marcella

- K. M.: Az veszélyes, sőt kegyetlen tud lenni. 

- M. Á.: Ez igaz. De amiről beszéltünk, az nem kegyetlenség, mert annál viszont nincs jobb, amikor egy jó partnerrel játszik az ember! Az az egyik legnagyszerűbb pillanat a mi szakmánkban. Tehát igenis sok függ attól, ki az a színész, életre tudja-e kelteni azt a férfit, akire a színpadon szükségünk van. Járhat persze rosszul is az ember. 

- S. I.: És jártunk is már sokszor rosszul, igaz jól is. 

- K. M.: És így van ez fordítva is, gondolom. 

- Egy kritikus a Nyolc nő filmváltozatáról írva a 18. századi francia író, Nicolas Chamfort egy mondatát használta mottóul: "Választanunk kell aközött, hogy szeressük, vagy hogy megismerjük a nőket; középút nincs.". 

- M. Á.: Már bocsánat, de ez hülyeség. Az emberek egymást a hibáikkal együtt szeretik, vagy nem szeretik. Az a valami, ha úgy szeretünk egy férfit, ahogy otthon van a papucsában. Csak úgy "általában" nem lehet a másik nemet szeretni. 

- S. I: Ha a megismerést úgy érti, hogy megérteni, akkor viszont igaza van, mert az nem nagyon sikerül, annyira mások vagyunk. 

- K. M.: Csak mire erre rájön az ember, addig igen sok idő eltelik. 

- M. Á.: Igen, de addig is szeretünk néhány férfit, amíg megértjük és elfogadjuk, hogy kevésbé intuitívak, hogy mást jelent számukra a szex, másként kezelik a problémákat. Egyébként most is idézhetjük az örökérvényű Karinthyt - annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. Oda-vissza működik ez. 

- Attól, hogy csak nők szerepelnek benne, egyáltalán nem feminista darab ez - nem biztos, hogy szimpatikusak: bár mindenkinek megvan a maga igazsága, megvan a maga választott szerepe és a maga hazugsága is. 

- S. I.: Egész életünkben szerepek tucatjait játsszuk, ilyen szerep a gyereké, a szülőé, a házastársé, a főnöké, a beosztotté, vagy egyszerűen a nemi szerepek. A szerep nem hazugság és nem feltétlenül negatív előjelű! 

- M. Á.: Az igazság egyébként is kényes kérdés. Fiatalabb koromban azt hittem, az igazság kimondása a legjobb, legfontosabb. Ma már tudom, nem kötelességed és nem is jogod, hogy mindenkinek az arcába vágd a saját igazságodat. Az, hogy nem mondasz el minden szenvedést, frusztrációt, sikertelenséget, amit megélsz, nem hazugság. Az legfeljebb egyfajta titok. 

- K. M.: Márpedig a titok fontos része az életünknek, a szerelemnek is a titok és a kíváncsiság az egyik mozgatórugója. 

- Az előbb már szóba került a film, ami nagy siker volt, a televízió is többször vetítette - mennyire befolyásolja a munkát, ha van egy sokak által ismert, parádés szereposztású, sikeres előkép a nézők fejében? 

- K. M.: Láttam korábban a filmet, annak egy kicsit a története is más, de ez nem is igazán fontos. Mindannyian magunk alakítunk ki egy figurát, aki az adott közegben él, mozog és beszél - és aki nem is lehet más. Így mindegy, ki hogyan játszotta el máskor, máshol. 

- S. I.: Azt hiszem, a nézőket sokkal inkább befolyásolja, ha filmen már látták a történetet. Pedig aki ugyanazt az élményt várja a színháztól, amit a moziban kapott, az csalódhat. Nem szabad összehasonlítani a két műfajt, mert a színház, a múlékony pillanat, az "itt és most" varázsa is egészen mást tud nyújtani, mint a film a közelikkel, a vágásokkal, a trükkökkel, a technikával. 

- M. Á.: Néhány kirívó példától eltekintve - mondjuk, ahogy a Kabaré összenőtt Liza Minellivel - a nézők nem igazán emlékeznek konkrét alakításokra, inkább csak a film által nyújtott élményre. Ha a színpadon a színész meg tudja győzni a nézőt, akkor el tudja vinni magával - és ha a néző új élményt szerzett a színházban, akkor minden rendben van.