Legendák, anekdoták, emlékek
Új kötet a Miskolci Nemzeti Színházról

2007. szeptember 3-án, amikor az új évad a társulati üléssel kezdetét vette, azt is ünnepeltük, hogy 150 évvel ezelőtt, 1857. szeptember 3-án nyitotta meg a kapuit a miskolci Nemzeti mai épülete. Erre az ünnepre forrásértékű kiadvány készült, a Legendák, anekdoták, emlékek című szép kiállítású kötet.

A könyv élén hosszabb tanulmányok olvashatók, amelyek közül az első Dobrossy Istváné, aki a kötet egyik szerkesztőjeként arról ír, milyen módon volt identitásképző a színház a mindenkori polgárság miskolciságát tekintve. A másik szerkesztő, Gyarmati Béla az 1857 és 1940-es évek közötti társulatépítő igazgatókat veszi (rang)sorba Latabár Endrétől a Sebestyén testvéreken át Földessy Gézáig. A második világháború utáni évtizedeket a korabeli újságokban megjelent cikkek, emlékek, interjúk alapján vázolja fel Dobrossy István, amelyhez Mikita Gábor és Püspöki Péter tanulmánya csatlakozik áttekintve az elmúlt negyedszázad értékteremtő törekvésit és eredményeit. Számos rövid írás mutatja be a színház majd kétszáz évét, felidézve többek között Déryné, Benke atyus és lánya Jókainé Laborfalvy Róza vagy az 1857-es nyitóelőadás, a Marót bán című Vörösmarty-műben főszereplő Egressy Gábor, a későbbi korokból pedig Bilicsi Tivadar, Darvas Iván, Nagy Attila miskolci kötődését, a Ruttkai-Latonovits szerelem miskolci nyitófejezetét, valamint az Örökös tagok életpályáját. A szerkesztők és a színház annak a teátrumi szakembernek, dinasztiaalapítónak ajánlották a kötetet, aki 150 évvel ezelőtt első igazgatója volt a mai épületben működő színháznak. Ez a jeles férfiú Latabár Endre volt.

Megvásárolható a Miskolci Nemzeti Színház jegypénztárában és előadások előtt és a szünetekben a nézőterén. A kötet ára: 2800 Ft.

Olvasópróba:
A Latabárok és Miskolc

150 évvel ezelőtt, 1857. szeptember 3-án a második miskolci színház felavatásakor a nyitóelőadást Latabár Endre direktor társulata tartotta. 2007 szeptemberében a Miskolci Nemzeti Színház tagjai között köszönthetjük Latabár Árpádot, aki a dinasztiában a hatodik generációt képviseli, tehát a rokonsági fok szerint szépapja volt az 1811–1873 között élt kiskunhalasi születésű színész-előd.

tovább

„Ez víg város, itt jó lesz nekünk...”

Miskolc gazdag színházi kultúrájú város. Valószínűleg azért, mert 1823-ban az elsők között emeltek itt színházépületet. Két évvel később, mint Kolozsvárott, s tizenegy évvel korábban, mint Pesten. Ez az esemény hosszú időre meghatározta, hogy a városban a színházról büszkén beszélhessenek az emberek. Sokan ma is Magyarország első „kőszínházaként” tartják számon. Nem érdemes erről vitát indítani, hiszen az tény, hogy a miskolciak a legnehezebb időben nyújtották kezüket a színjátszók felé, s teremtettek lehetőséget az „állandósulásra”.

Gajdó Tamás írása a Legendák, anekdoták, emlékek a miskolci színjátszás történetéből című kötetről