|
|
|
|
|
Színháztörténeti és Színészmúzeum
Megújul a Színészmúzeum Megnyitó: 2010. május 10. – 15 óra 30 >> Időszakos kiállítások 2009-ben << >> Időszakos kiállítások 2008-ban << >> Időszakos kiállítások 2006-ben << >> Időszakos kiállítások 2005-ben << >> Időszakos kiállítások 2004-ben << A mai Magyarország legnagyobb múltra visszatekintő teátruma a Miskolci Nemzeti Színház, melynek történetét, művészeinek pályáját a Színháztörténeti és Színészmúzeum dokumentálja és mutatja be a közönségnek. Az elhunyt miskolci teátristák emlékhelye a Déryné utca 3. szám alatt található, ott, ahol 1823-tól két évtizeden keresztül az első magyar nyelvű kőszínház állt (nem számítva az akkor közigazgatásilag különálló Erdélyt, ahol 1821-ben nyílt kőszínház, Kolozsváron).
A mai Déryné utcában 1823-ban megnyitott A miskolci Színészmúzeum gondolata Gyarmathy Ferenc színművészben fogalmazódott meg, aki az 1980-as évek közepétől gyűjtötte művésztársai relikviáit. A színművész és a köréje szerveződő Színész Emlékház Egyesület kezdeményezésére született meg a Színháztörténeti és Színészmúzeum. A leégett első magyar nyelvű kőszínház helyén - a megmaradt falak felhasználásával 1845-ben emelt - klasszicista épület ,,tábornoki laknak" épült, majd szakiskolaként, színházi raktárként működött. Felújítására és a múzeum kialakítására az 1991-1996 között folyó színházrekonstrukció részeként az Európa Tanács támogatásával került sor. A terveket Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi-díjas építész és az Interplan Kft. készítette, a kivitelezést Simon Gábor beruházási főmérnök irányította. A magyar honfoglalás 1100. évfordulójának évében, 1996. október 22-én nyitotta meg kapuit a Miskolci Galéria által működtetett múzeum. „Hódolván Tháliának” A vándorszínészet korától egészen a 2003-ben ünnepelt 180 éves színházi jubileumig foglalja össze a miskolci színjátszás történetét a Déryné utcai múzeum újrarendezett állandó kiállítása. A tíz évvel ezelőtt a Miskolci Galéria színháztörténeti gyűjteményeként megnyílt intézmény sok érdekes új dokumentummal gazdagodott. Az új állandó kiállítás megnyitásának időpontja: 2006. szeptember 21, a Magyar Dráma Napja.
Olyan érdekességek várják a látogatókat, mint Agárdy Gábor terve a színház súgólyukának korszerűsítéséről vagy Fekete Alajos színművész rajzai az ötvenes évek színházi munkaversenyeiről. Jávor Pál porceláncsészéi, Honthy Hanna és a Latabárok szereplevelei a legnagyobb sztárok emlékét idézik meg. Míg a helyi kedvencek relikviái között például Ábrahám István hegedűje, Máthé Éva jelmeze gazdagítja az új kiállítást, amely hangulatában, szerkezetében nem változott, de sok újdonsággal szolgál.
Az első traktus a miskolci színjátszás kezdeteit eleveníti fel: a magyar vándorszínészetnek és a 19. századi színjátszásunknak szinte mindegyik jelentős személyisége megfordult Miskolcon, így az első egység egyszerre érzékelteti a magyar színjátszás megteremtéséért és a miskolci állandó színházépület emeléséért folytatott küzdelmet. A második kőszínház 1857-es megnyitását a nyitó díszelőadás kulcsszereplőinek – Jókainé Laborfalvi Róza, Jókai Mór, Egressy Gábor, Telepy György – kiemelésével idézi meg tárlat: sorsuk több romantikus szállal is összefonódott (Telepy bújtatta például Tardonán Jókait), s Miskolc is pályájuknak visszatérő állomása. Mellettük a Latabárok családfáját bemutató tabló emlékezet arra, hogy innen indult útjára a híres színészdinasztia. A polgári színjátszást megidéző dokumentumok között található az a selyemszínlap, amely nemcsak színház, de város históriája szempontjából is jelentős: Hodobay Sándor polgármester beiktatatásának alkalmából tartott Bánk bán-előadás szereposztását őrzi 1922-ből.
Az államosított színház fél évszázadát mutatja be a nagyteremben a kiállítás legnagyobb egysége. Külön részként villantja fel a tárlat a miskolci zenés színházi törekvéseket: az operettvilág csillogását az egykori primadonnákat – Márffy Verát, Komlóssy Terit, Nádassy Annát – körülölelő, látványos jelmeztervek segítenek megteremteni. Az előadás születéséről, a színházi "üzem” működéséről árulkodnak a fotók, makettek, próbarendek mellett a színházi szerkezetek – az ügyelőpult, rajta a Major Tamás dedikálta ügyelőpéldányával, vagy a fényorgonaként emlegetett világosító-berendezés.
A múzeumot sok-sok iskolás csoport is felkeresi, de nemegyszer a nagymamák hozzák el unokáikat a színház világával barátkozni – ezért a fiatalabb korosztályokra gondolva gyermeksarok is várja a legkisebbeket bábokkal, varázslatos jelmeztervekkel és jelmezekkel, kifestővel és képkirakóval. A miskolci színjátszás története Színlapozók A Miskolci Nemzeti Színház 1949/1950-es évadától az 1997/1998-as évadáig minden bemutató színlapja megtalálható a Színlapozók két kötetében. A Gyarmati Béla által szerkesztett kiadványokban a névmutatókat és a darabcímek mutatóit böngészve könnyedén "visszakereshetők" a távolabbi és közelebbi múltban a színházban dolgozó színészek, rendezők, dramaturgok, jelmez- és díszlettervezők.
|
Megújult állandó kiállítással várja ismét látogatóit a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum. A tárlat látványvilága Juhász Katalin, a Miskolci Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezője munkáját dicséri. A megnyitó alkalmával színes programok várják Miskolc régi teátrumának mai barátait.
Ezt követően nyitja meg kapuit a látogatók előtt a múzeum, ahol 17 óra 15 perctől a Megszólaló Kezek Alapítvány növendékei és barátai köszöntik kamarakoncertjükkel a megújult intézményt, majd 18 órától a közelmúltban elhunyt Varga Gyulára emlékeznek.
