- Köszönet illeti a miskolci színház minden tagját azért a nagy és nemes munkáért, ami Miskolc hírnevét a pécsi színházi találkozótól a neves dubrovniki fesztiválig messzire elviszi a város határán túlra is – mondta az ünnepi évadnyitó társulati ülés első szónokaként Fedor Vilmos. A kulturális alpolgármester örömmel hivatkozott a legutóbbi HVG-ben közölt adatokra, amely szerint a miskolci Nemzeti tavaly is ötödik volt a nézőszám tekintetében, és csak az Operaház, a Budapesti Operett, a Madách és a Vígszínház előzte meg.

Halasi Imre igazgató ismertette az 2007/2008-as évad tervét, és köszöntötte a társulat új tagjaként Korognai Károly színész-rendezőt. A társulat elbúcsúzott a nyugdíjba vonuló Rack Zsuzsa ügyelőtől, valamint Varga Zsuzsa korrepetitortól, aki a jövőben tanítani fog.

- Amikor öt évvel ezelőtt, 2003-ban a miskolci színház igazgatója lettem, 180 éves fennállását ünnepelte a színház. Öt év elteltével a mai színházépület megnyitásának 150. évfordulóját ünnepeljük – mondta Halasi Imre.

A jeles évforduló kapcsán Gyarmati Béla, nyugalmazott igazgató villantotta fel a színház történetének fontos eseményeit.

- A mai Magyarország első kőszínháza, a fazsindelyes kis épület abban az évben kezdett játszani a miskolci polgárok jóvoltából, amikor Kölcsey Ferenc a Himnuszt megírta, vagyis 1823-ban.

Ez az épület azonban 1843-ban leégett, és bár 1847-ben megalakult a színházépítő részvényes társaság, egy évtizedet kellett várni az új teátrum felépüléséig. A késlekedésre nem csupán a pénzhiány ad magyarázatot, hanem az is - emlékeztetett Gyarmati Béla -, hogy ezen idő alatt volt a forradalom és a szabadságharc, és azt követően a reményvesztettség állapotában nem gondolhattak az építkezésre.

A színészdinasztia alapítója, Latabár Endre volt az „épületnyitó” társulat vezetője, és a miskolci teátrumnak megszakításokkal ugyan, de sok éven át az igazgatója. A nyitóelőadás – idézte fel színháztörténész a 150 évvel ezelőtti napot – Vörösmarty Marót bánja volt, amelynek sztárjai a pesti Nemzeti színészei voltak: Jókai Mór felesége, Laborfalvi Róza és az az Egressy Gábor, aki naplójában 1857. szeptember 3-áról ezeket jegyezte fel: „Köszönjük meg az Istennek, hogy nemzetiségünk egy Házzal gazdagodott… Azért köszönjük meg, hogy adjon az Isten ilyen színházat azoknak is, kinek nincs: Debrecennek, Váradnak, Szegednek, Egernek…

Legendák, anekdoták, emlékek címmel színháztörténeti kötet jelent meg a 150. évfordulóra. A kötet tartalmát ismertető Dobrossy István szerkesztő és szerző elmondta: olyan társulatépítő személyiségekről szól a könyv, mint amilyen Latabár Endre is volt, és olyan színésznagyságok miskolci emlékeiről is olvashat az érdeklődő, mint Agárdy Gábor vagy Máthé Éva. A legendás színészekkel „megtörtént” színházi legendák pedig a Latabárok, Darvas Iván, Ruttkkai Éva és Latinovits Zoltán alakját is felidézik.

- A miskolci színház 1823 óta a város szellemiségét építő, fenntartó és megújító pillérek egyik legjelentősebbike – hangsúlyozta Káli Sándor, aki leleplezte Varga Éva Latabár Endréről készült mellszobrát, amely a színház művészbejárója előtti Déryné-kertet díszíti. A polgármester elmondta: a szobrász azt a Latabár-figurát mintázta meg, aki a közönség gyönyörködtetését tartotta élethivatásának.

A színház társulatának tagjai, színházbarátok és városvezetők az ünnepségek után együtt koszorúzták meg az avasi temetőben a Latabárok helyreállított kriptáját.