Az operett műfaja mindmáig őrzi töretlen népszerűségét, kritikusi lenézés ide - szakmai fanyalgás oda. Hazai diadalmenete és fönnmaradása talán jobban megérthető, ha számolunk a korral is, amelyben darabjai keletkeztek.

A legszebb és a legrosszabb idők voltak, mely pezsgőben és hatalmas adósságokban fürdött, és a gazdagokat még gazdagabbá, a szegényeket még szegényebbé tette. Operettre lehetett azzal a hittel beülni a színházba, hogy ott egy mágikus erő felfüggeszti a társadalmi rend s a mindennapi élet törvényeit, de lehetett úgy is felfogni a színházat, hogy ott szabad mindaz, ami a mindennapi életben tilos vagy veszélyes: kritizálni, kigúnyolni a bürokráciát, a tábornokokat és a mágnásokat, az egész fennálló társadalmat.

Ady Endre pedig így nyilatkozott: "Ne tessék elütni a dolgokat avval, hogy itt operett szól hozzánk, édes, naiv és bolondos. Az operett voltaképpen a legkomolyabb színpadi műfaj, a legszebb és a legszabadabb, mellyel királyokat üthetünk veszedelem nélkül nyakon, s mely tartalmas, ötletes újítani vágyó lelkekben születve, többet rombolhat a korhadt világból, s jobban készítheti a jövendő jobbat - öt parlamenti obstrukciónál..."

A kritikusok, az irigy konkurensek és a fanyalgók máig kutatják, mi is lehet az operettek hihetetlen sikerének a titka? Miért kerültek több ezerszer színre? Miért játsszák azokat Európa- és Amerika-szerte? Miért kedvelik ezt az ízig-vérig európai műfajt Japánban is? Miért tudták túlélni a második világháborút, a különféle színházi-zenei divatokat, a musical és a rockopera megjelenését?

Sokféle válasz adható. De mindennél beszédesebbek a nagy slágerek, a zseniális melódiák.
Gálaestünkön Strauss, Lehár és Kálmán legnépszerűbb operettjeinek legszebb melódiái csendülnek fel művészeink és vendégművészeink előadásában, színházunk tánckarának és zenekarának közreműködésével.