Az alapokat kell leraknunk
Halasi Imre a színházi törvényről és a vidéki teátrumok gondjairól

Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója is tagja a Magyar Színházi Társaság (MSzT) november 20-án megválasztott hattagú új elnökségének. A Nemzeti Színház igazgatója, Jordán Tamás által vezetett társaság célja a szakma összefogásának megteremtése és a színházi törvény megalkotása. Ennek fontosságáról és esélyéről, valamint a vidéki teátrumok gondjairól beszélgettünk Halasi Imrével.

- Miért volt szükség az MSzT átalakítására? - A tizenhét tagú választmány és a háromtagú ügyvivő testület munkáját rendkívül nehezen lehetett egyeztetni, így az aktuális problémák megoldatlanul maradtak. Az alapszabály a hatékonyság érdekében módosult: hattagú elnökség és egyetlen elnök vezeti ezután a szervezetet. Egyetértek az új elnök, Jordán Tamás megfogalmazásával, miszerint az elnökségnek úgy kell majd működnie, ahogyan az államtitkárok tevékenykednek. Nevezetesen a különböző területek problémáit, kérdéseit, gondjait, gondolatait egy-egy ember fogja össze és tárja az elnökség elé. A "miniszter" tehát Jordán Tamás, a hattagú elnökségben pedig Novák Jánossal, a Kolibri Színház igazgatójával, Hegedűs D. Géza és Rába Roland színművészekkel, valamint Novák Eszter rendezővel és Solténszky Tibor dramaturggal dolgozom majd együtt. - Az új elnök, Jordán Tamás az összefogást hangsúlyozza. - A színházi világ atomjaira esett szét a rendszerváltozás óta, és mindenki a maga érdekeinek az érvényesítésével volt elfoglalva. Így a szakma nem tudta hatékonyan képviselni az érdekeit. Az MSzT működését - ahelyett, hogy a szakma reprezentatív szervezeteként dolgozott volna -, a túlméretezett vezetőség, a tagok nagyfokú elfoglaltsága és a célok nem világos megfogalmazása

Halasi Imre: "A színházi törvény előkészítéséhez és megalkotásához olyan tárgyaló testületet kell kialakítanunk, amely a szakmai érdekeket a lehető legszélesebb körben és a legnagyobb felhatalmazással tudja majd képviselni."

miatt állóvíz jellemezte. Emiatt a színházak sorra kiléptek a társaságból. A mi feladatunk most az, hogy megpróbáljunk aktívvá válni, és a színházi élet meghatározó tagjait is bevonni a munkába. Minderre azért van szükség, mert a színházi törvény előkészítéséhez és megalko- tásához olyan tárgyaló testületet kell kialakítanunk, amely a szakmai érdekeket a lehető legszélesebb körben és a legnagyobb felhatalmazással tudja majd képviselni.

- Miért fontos a színházi törvény megalkotása?
- A színházi szakma és az intézmények működésének alapjait kell leraknunk. A rendszerváltozás óta ugyanis sokat változott a világ a munka törvénykönyvétől az állami támogatások rendszeréig. A 21. századi gondolkodásmód újra pozícionálja a művészetet, ezen belül a színházat, valamint a közönség és a színház viszonyát is. A filmesek meg tudták fogalmazni, hogy mit akarnak, és közösen képviselték érdekeiket. A megalkotott filmtörvény pedig segíti, tervezhetővé teszi a munkájukat. Mi is ezt szeretnénk elérni a színház világában. Hangsúlyozni kell azonban: a törvény csak kereteket ad, amelyeket nekünk, színházi alkotóknak kell tartalommal megtöltenünk.

- Hiller István oktatási és kulturális miniszter találkozóra hívta 2006. november 30-án a színházigazgatókat. Az egyeztetés és a törvény előkészítésének folytatásaként a miniszter 2007. január 31-ig várja az igazgatók konkrét javaslatait. Melyek a legfontosabb tisztázandó kérdések?
- Elsősorban a színházi struktúráról van szó. Az egyik legfontosabb terület a művészképzés mennyiségi és minőségi kérdése, továbbá a képzés helyzete az Európai Unió egész felsőoktatási rendszerében, amely maga is változóban van. Szintén strukturális kérdés, hogy a több tagozatos és a speciális profilú - szórakoztató, drámai, gyerek, báb, alternatív, táncművészeti, operai - színházak, társulatok, műhelyek esetében milyen legyen a támogatások odaítélésének rendszere, mik legyenek a támogatás mértékének kritériumai. Felvetődött, hogy a finanszírozás, vagy ha úgy tetszik: a kultúratámogatás a GDP egy bizonyos százalékában - vagyis az ország gazdasági teljesítményével arányosan - legyen meghatározva, hasonlóan például a kutatás-fejlesztéshez. Megfogalmazódott az egyelőre még félve kimondott gondolat, hogy a különösen nagy bevétellel rendelkező cégeket, gazdasági szervezeteket miképpen lehetne bevonni a magyar kultúra finanszírozásába mindaddig, amíg egy tehetős és aktív szponzori réteg ki nem alakul. Fontos továbbá a színházi munkavállalás és -végzés kérdéseinek tisztázása. A színház különlegesen kezelendő munkahely - akárcsak a légi irányítás, a hajózás, a vendéglátás, amelyeket már külön törvények szabályoznak. Másképpen kell ugyanis a színház nem művészeti dolgozóinak, például a díszletezőknek a munkáját szervezni és elszámolni, mint egy bolti eladóét. De eltérő a közalkalmazotti státuszban lévő művészeknek a helyzete a szintén közalkalmazotti státuszban lévő egyéb foglalkozási ágak képviselőihez képest. A színészek és a kiszolgáló tárak - szabók, fodrászok, öltöztetők, festők, hangosítók, világosítók, asztalosok stb. -  munkája nem a hétköznapok általános munkarendjéhez igazodik, vagyis nem hétfőtől péntekig 8-tól 16 óráig tart, hanem szeptembertől májusig a próbák és előadások rendjéhez igazodva akár vasárnapokon, karácsonykor vagy éppen húsvétkor is.

- A vidéki színházak tekintetében mit képvisel az elnökségben?
- Vidéken - Nyíregyházától Sopronig - egy-egy nagyobb körzetben, megyében csak egyetlen színház van, így annak az egy intézménynek kell a lehető legszélesebb kínálattal rendelkeznie: szólnia kell a gyerekekhez, a szórakozni vágyókhoz, a művészszínházi és kísérleti produkciók, az operák és a táncművészet iránt érdeklődőkhöz. A fővárosban a sok színház mind a magának megfelelő profilt választhatja, és megcélozhatja a saját közönségét. Ezért másféle feladatot lát el egy színház vidéken és a fővárosban, ezért eltérőek a működés körülményei, ami másféle támogatási és finanszírozási elveket és rendszert igényel, más a vidéki teátrumok piaci helyzete is. Arról már nem is beszélve, hogy a finanszírozás tekintetében is nagyon komoly a vidéki társulatok lemaradása.

- Remélhető a színházi törvény megszületése?
- Erre az ad reményt, hogy a filmtörvény megalkotásában is a jelenlegi miniszter vállalt vezető szerepet, aki, úgy tűnik, egyetért azzal a szándékkal, hogy a színházi törvény szükséges és fontos. Ilyesmi kormányzati akarat nélkül nem is jöhet létre. Ha tehát a kulturális kormányzat elszánt abban a tekintetben, hogy segít a szakmának, és velünk, színháziakkal együtt hozza létre a törvényt, akkor van esély rá, hogy az meg is szülessen.

Balogh Csilla

További információk a Magyar Színházi Társaság honlapján