Egressy Gábor írása
a Miskolci Nemzeti Színház 1857-es megnyitásáról
részlet
Egressy Gábor
Sietek feljegyezni, amit ott ez alkalommal a magam körében észrevettem.
Először is azt vettem észre, hogy ott a színházi comité (színházépítő részvényes társulati választmány) eljárása nem találkozik mindenben a közönség tetszésével. Jobb volna ugyan, ha találkoznék, kivált a jobbakéval és műveltekével; hanem az is igaz, hogy nem létezett még színházi comité, mellyel a közönség minden osztálya mindenben egyetértett és sáfárkodásával teljesen megelégedett volna.
Megjegyzem, hogy nem bírálatot akarok írni, hanem történetet; vagy még jobban mondva: a valónak készen talált képét vázolni, a távollevők számára. - A megnyitás előtti dolgokba beavatva különben sem vagyok; de ha mindentudó volnék is: ítéletemet még akkor is felfüggeszteném ez ügyben addig, míg a színházépítő választmány nyilvánosan fog számolni eljárásáról azoknak, kiknek ezzel tartozik: például a távollevő részvé nyeseknek, minők nehányan itt: Pesten is vagyunk.
Az új színház két főutca sarkán épült. Külsején nincs semmi meglepő. Csupán pitvar - eleje (porticus) gyaníttatja, hogy az valami középület. Földszinti két oldaláról két utcára boltok nyílnak. A homlokrész emeletében egy kis négyszögű terem van, melynek egyik szegletében a tömérdek festékes csupor oda mutat, hogy Telepi a díszleteket itt festette. Az emelet többi részét, mely az utcára szolgál, részint az olvasó-egylet szobái foglalják el, részint kibérelhető lakások.
A színház pitvara, vagy ha jobban tetszik, előcsarnoka, középülethöz illő; tágasabb és magasabb a pestinél; s doriai oszlopokkal ékes. Hanem e csarnokból az emeletekbe csupán egyetlen egy lépcső vezet; ez is szűk, éktelen, ízetlen, otromba csinálmány; felső vége be sincs fejezve.
Középületnek főkelléke, hogy az emeletekre minél több és minél tágasabb feljárások vezessenek; nem csupán az architectonicus arány, dísz és kényelem végett, hanem mindenek felett a tűzvész vagy más bajok esetére számítva.
Ha a színpadra nem lehetne más úton jutni, mint a páholyok mögötti folyosón: az sem lenne rendén. A színen működő személyzetnek saját bejárással kell bírnia, mely a közönségtől el legyen különítve. Előadás alatt a színpadnak a közönség előtt zárva kell maradnia s a páholyok mögötti ajtókhoz kulcsa nincs másnak, mint a comité elnökének és az igazgatónak.
A nézők terme igen csínos. - Elrendezése hasonlít a pestihez; nem épp oly tágas, mint ez, hanem jóval magasabb; így természetes, hogy hasonló felosztás mellett a miskolczi páholyok sokkal magasabbak; ezért van, hogy e páholyok még akkor is üreseknek látszanak, ha teli vannak, minthogy magasságuk kétharmad része akkor is üres marad s e látvány kellemetlen.
E terem falfestménye nem rút; hanem az oly termeket melyekben éjjel kél fel a nap, legcélszerűbb egészen világosra festeni és egyszínűre; tehát fehérre, egyszerű arany szegélyzettel, vagy ha ez nem telnék: halványzöld vagy kék arabeszkekkel díszítve, de minél ritkábban. A tarka, vagy szürke színű falak sötétítenek.
A színpad és gépezete Telepi György aggszínész művezetése alatt készült, kinek lelke, testi fáradsága mellett sem veszté el azon rugalmasságát és tevékenységét, miről ifjabb korából ismeretes. Az igen csínos díszletek is az ő festményei; kivéve két vagy három darabot; a bécsieket, melyek fölött az övéi nyertek diadalt a miskolczi közvéleményben. Telepi festette a nagy előfüggönyt is, melynek hátterében a diósgyőri völgy és várrom látszik.
A részlet forrása:
Emlékalbum
a Miskolcon 1823-ban megnyílt
első magyar kőszínház 100 éves jubileumára.
Szerkesztette: Keresztesy Sándor, Miskolcz 1923, 37 - 38. oldal
